Innen szép nyerni! – XXXIV. fejezet

A helyi politikába való bevonódás során először elkezdtem becsülni a képviselőket, mert az első benyomáshoz képest voltaképp szerethetők voltak, m

ostanra viszont teljesen elkeserítőnek tűntek, hiszen érdemben nem számíthattunk rájuk. Miközben a képviselők tanácstalan és bizonytalan állapotba merevedtek, mi egyre inkább világosan láttuk mi is a baj ezzel a gyárral:

Állításukkal szemben először is úgy véltük, hogy ha a rákkeltő fertőtlenítő eljárását nem vezethetné be, nem is akarna letelepedni. Másodszor, hogy olyan nagy kapacitást tervez, ami jóval nagyobb a franciaországinál, és hogy onnan is exportálni fogja a gyártástechnológia veszélyes részét. Harmadikként ezek szerint akár bérfertőtlenítésre is használhatóvá válik az üzem, ami óriási nemzetközi forgalmat jelent majd. (Az előző előtti részben közölt titkos szerződésből kiderül, hogy logisztikai központnak szánták a telepet, s bár még a szerződést nem láttuk, de ezt a gyanúnkat megerősítették a helyi zöldek, akik aztán a birtokukban lévő titkos szerződést megmutatták). Negyedszerre pedig ahol ilyen modernnek mondható technológia felépül – bár ennél modernebbnek számít a gamma-sugaras fertőtlenítés -, szóval ahol egy teljesen új gyárat és fertőtlenítést használnak, ott nem fogják parlagon hagyni a lehetőséget, hogy az üvegfecskendőket ne helyben töltsék fel szérummal.

Az üvegfecskendő szérummal feltöltve kerül ki a piacra, s nevezetesen két fontos felvásárló van. Az egyik a katonaság, a másik a fejlődő világ. Mindkettő azért, mert a helyszín és a helyzet nem alkalmas arra, hogy ampullából steril módon fel tudják szívni a készítményeket a fecskendőkbe.

Ötödszörre, ha a felvevő a fejlődő térség, és elsősorban Afrika, akkor az ampullákba itt legyengített afrikai eredetű vírusokat fognak töltögetni, ami még egy veszélyforrás, hiszen ezek alkalmasint elszabadulhatnak. Hatodszorra pedig véleményem szerint a gyár Európát, Afrikát, Ázsia egy részét, és az amerikai katonaságot akarja majd ellátni, azaz irgalmatlan termelékeny, tehát nem létezik, hogy akárcsak a ragasztó és festékanyag gázai, melyeket használnak, hosszú távon ne mérgezné meg a lakóterületek földjeit.

Ezek a szempontjaink így együtt soha nem kerültek nyilvánosságra, hiszen az embereknek mi csak olyasmit állítottunk, ami nem csak találgatás volt. Egyébiránt maguk a magyar menedzserek, de talán még az európai megbízott francia menedzser sem tudhatta pontosa mi az amerikai anyacég terjeszkedési üzletpolitikája. Mindazonáltal a fentiek elég logikusnak tűnnek, hogy az ember ne járuljon hozzá, hogy a lakóházaktól 300 méterre egy ilyen üzem létrejöhessen. Az üzem hitelképességét viszont támadtuk, és támadta néhány velünk gondolkodó képviselő is. Támadtuk a polgármester eljárását, s valószínűleg nem eredménytelenül. Dolgoztunk a sajtóval, és dolgoztunk az eljárások területén, sőt a bíróságoknak is adtunk munkát.

S mégis, gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy minden frontunkat elbuktuk. Visszadobták a bírósági beadványunkat. Elveszítettük a népszavazást. Elértük ugyan, hogy a szavazás visszaszálljon a képviselőtestületre, de aztán kiderült, hogy hiába írták alá az általunk készített szöveget a város egyesületei és politikai szervezetei. Ha nem mennek szembe az aláíró szervezetekkel az elvileg hozzájuk kötődő képviselők, már jók vagyunk, de szembe mentek, és megszavazták a gyár letelepíthetőségét.

Csatát kezdtünk veszíteni a médiafrontunkon is, mert minden média a jegyző kommentárját hozta le, aztán meg a gyárat akaró képviselőkét, a polgármesterét. Bár az üzem veszélyességéhez kétség sem férhetett, az általunk kikényszerített hatásvizsgálatot elvégző szakértő cég ennek ellenkezőjét állapította meg. Legyőztek tehát minket a tudományban is. A környezetvédelmi hatóság nem csak első fokon, de másod fokon is a gyár létesítésének problémátlanságát mondta ki.

S álljunk meg egy kicsit a két utóbbinál. A tudós-cég furcsa körülmények között nevezte veszélytelennek az üzemet. A szöveg nem hivatalos első változatában ugyan nem nevezte annak, de aztán átírta a tanulmányában a besorolást. Mindezt a gyár kifogásainak meghallgatása után tette. A hatóság pedig arra hivatkozva nem kívánt szigorúbb lenni, hogy ők mit sem tudnak a fertőtlenítési szándékról, nem olvasnak újságot, amikben ez megjelent, számukra sehol egyetlen hivatalos papírban nem állítják a fertőtlenítés. Ezért is a probléma nélküli engedélyezés a részükről.