Miért pont a mi városunk? – XIV. fejezet

Az egész üzletnek szerintem számukra nem volna értelme az európai fertőtlenítési központ itteni létrehozása nélkül, de az udvariasságukat a korábbi lekezelésükhöz képest nagyon méltányoltam, tényleg, minden irónia nélkül mondom ezt, ami persze csak annyit jelent, hogy őket, és nem gyárukat láttam volna szívesen a szomszédságomban.

Gyakori kérdésként merült fel, hogy miért pont minket választottak, melyre a felelet az volt, hogy Budapest közelsége, az egyetemi város közelsége, ahonnan szakképzett munkaerő utánpótlást szerezhetnek, a közlekedés, meg hogy 30 helyet nézett meg egy brókercég, és ők is, és ezután történt a választás. (Érezzük úgy, hogy egy nagy verseny rendkívüli kiválasztottjai vagyunk.)

Nos, hozzá tenném, hogy szerintem mi okozta a helykiválasztást. A munkaerő valóban, de nem magasan kvalifikált munkaerőre volt szükségük, hanem rendkívül fegyelmezett és fegyelmezhető betanított munkásokra. A helyszín valóban, mert magaslatra és tiszta levegőre van a gyártáshoz szükségük, mert ez olcsóbbá teszi a technológiát. A közlekedés valóban, mert logisztikai központnak szántak minket Európában. És még valami, a kihasználhatóságunk, pl. a folyamatos üzemmód biztosíthatósága.

A három műszakos munka jelentőségéhez még egy kis kitérőként leírnám, amit sehol sem sikerült elmondanom. Túl hosszú és bonyolult lett volna: Németországból az autógyártók nem egyszerűen a nagyobb bérek miatt vándoroltak el, hanem azért is, mert a dolgozók nem voltak hajlandók a három műszakos munkára, így a gyárak minden nap néhány órára kénytelenek leállni. Egy multinacionális cég – mint a mi sztorinkban lévő is – olyan közeget keres, ahol nincs ellenállás, ahol a pénzért jobban kihasználható az ember és a természet.

Egy ilyen üzem három műszakos üzemelését is csak a profit indokolja. Ez nem egy atomerőmű, amelynek folyamatosan dolgoznia kell a környezete ellátásáért, ez nem is látja el a környezetét. Ez csak olyan termékeket állít elő, melynek felvásárlói elsősorban a katonaság, és a harmadik világ. Olyan egyszer használatos orvosi fecskendőket, amelyek fel vannak töltve a szérummal, és ami azoknak kell, akiknek nincs ideje felszívni az anyagot, vagy ahol olyan rosszak a higiéniás körülmények, hogy a gyógyszernek a fecskendőben kell lennie.

Talán amikor a projektmenedzser személyes találkozónkkor arra utalt, hogy nem vagyok cégével elég feer, egyedül arra gondolhatott, hogy az ő vállalkozásukat az atomerőműveknél rosszabbnak tituláltam. Azt nyilatkoztam valahol, hogy az atomerőművel csak akkor van baj, ha meghibásodik, s hogy ennél rosszabb ez a technológia, mert ez, ha robban szintén igen veszélyes, de ha semmi baj nincs vele, akkor is van – igaz határérték alatti – kibocsátása. S amint fentebb kifejtettem még az is elmondható lett volna, hogy egy atomerőmű nem pusztán magának megtartva a profitot viszi el a termékét messze, mint ahogy egy ilyen vállalat teszi. 500 munkahely, aki itt dolgozhat, gyakorlatilag ennyit ad az országnak, és cserébe a fél világot beteríti.

Barátaimmal megnéztünk egy Magyarországon dolgozó hasonló üzemet. Engem kicsit a segédmunkás korszakomra emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy segédmunkásként nekem soha nem kellett védőfelszerelést hordanom.

Kiválasztottak tehát minket, de nem 30 alaposan megnézett területből, mint ahogy állították – hiszen minket sem néztek meg alaposan -, hanem valószínűleg az ingatlanközvetítő egyszerű javaslatára hagyatkoztak. Az ingatlanközvetítő megnézhette milyen települések jöhetnek szóba, s a helyek közül melyik van leginkább eladósodva. Az eladósodás nagyságából egyenesen következtetni lehet a hely kiszolgáltatottságára. A számítás egyfelől helyes is volt, hiszen a polgármester mindent felajánlott nekik, csak jöjjenek.