Ellenállók – II. fejezet

Ellenállók – II. fejezet

De ott tartottunk, hogy az első ellenállók az őslakosok közül kerültek ki. Részben mert más is törekedett politikai befolyásra, és mert bosszanthatta őket, hogy a szocializmus időszaka alatt csupán azért, mert polgári, vagy nemesi származásúak voltak, kiszorultak a falu hivatalos irányításából. S akkor jött valahonnan egy ember – az azóta is regnáló polgármester -, akit az elvtársak idehoztak, s aki aztán tanácselnökként elmozdíthatatlanná vált, s akinél aztán úgy megszokták a falusiak, hogy minden tőle függ, hogy a rendszerváltás után sem kívántak helyette mást. A háború előtti elit ebben a faluban nem tudott visszakerülni a vezető pozícióba, ami a magyar falvakban egyáltalán nem számított ritkaságnak.

Másik ellenállás épp a meggazdagodó őslakosok közül került ki, akik miután eladták földjeiket a betelepülőknek, vagy az iparból és a kereskedelemből tettek szert vagyonra, mégiscsak azt akarták, hogy maradjon valami abból, amit régen szerettek. Ezek az emberek a polgármester egyik akcióját, melynek során krematóriumot akart telepíteni megakadályozták. Valószínű az elképzelés bizarrsága miatt nem kívánták, hogy a várossá válás imidzse az legyen, hogy „Budapestet mi krematóriummal tudjuk kiszolgálni”. Itt már látszik, hogy a polgármester nem volt tősgyökeres, mert neki eszébe sem jutott, hogy a krematóriummal bárkinek baja lehet.

Megjegyzem egy modern városban aligha érdekel valakit is, ha valahol a szélén hullákat égetnek, hiszen mindenki tudja, hogy ezt a munkát is el kell végezni, de nagyon is érthető, hogy egy tradicionális közösség nem örül az ilyesminek.

A polgármester nem volt a tradicionális közösség tagja, földönfutó menekültekként érkeztek a Benes-dekrétum áldozataként. A másik üzem egy akkumulátor gyár lett volna. Itt már a szakértelemmel rendelkező, több éve a városban élő értelmiség vetette fel, hogy a gyár veszélyessége mit is jelent, s aztán az őslakosok támadták meg, s vitték győzelemre az ügyet.

Az építkezés már elkezdődött, a pillérek már álltak, de a területátminősítési papírok jogilag nem stimmeltek, és a közigazgatási eljárás során vétett hibák tették lehetővé, hogy az akkumulátor gyár beruházása elmaradt.