Fedezetvállalás

Végy egy megtévedt, bajba került vállalkozót, segítsd ki úgy, hogy következő munkájának anyagi dolgaiért fedezetet vállalsz. Mostanra zseniálisan átgondoltnak tűnik a városi kölcsönhöz jutás, és sokan vannak, akik elismerik a dörzsölt zsiványságot. Nem őket szeretnénk megingatni, de a fedezetvállalás eredetileg csak második esély adás technika volt, mára vált a nehezebb pénzhez jutási körülmények között új megoldássá. (Szóval a zsenialitás nem más, mint egy gátlástalanság újabb helyzethez történő bonyolultabb adaptálása. No, de lehet ebben tévedünk.)

A lényege ennek az, hogy a városnak a felettes hatóságok most először nem engedélyeznek kölcsönfelvételt. Olyan törvényeket léptettek életbe, mellyel a települési adósságkonszolidáció óta az újabb kölcsönfelvételeket engedélyeztetni kell. A kiskapu részben az volt, hogy a likvidhitelek felvétele nem kötődött engedélyezésekhez, és ezeket fordították beruházásokra. Nagyobb összeghez azonban így sem lehet jutni. (Fürdőt pl. nem lehet a likvidhitelek hűtlen kezeléséből felépíteni.)

Az új módszer, hogy a kölcsönt nem a település veszi fel, hanem a magánvállalkozó, a település csak kezességet vállal. Azt nem állítjuk, hogy Veresegyház ezzel a technikával eljut majd a fürdő megépítéséig, de ha „kicsiben” a hatóságokat ezzel ki tudja játszani, nem kizárt, hogy nagyban is megpróbálja.  (S kicsiben pl. Gábor Csabával Pásztor Béla már régóta jól bejáratta. Azóta sem tudjuk, hogy a Fidesz ilyen tárgyú feljelentéseivel mi történt. Gábor Csaba cégeinek egyike tönkremeneteléről és a gyanús városi kapcsolatokról pl. itt számoltunk be.)

Sokan hajlamosak arra is, hogy ilyen történetekben a vállalkozókra legyenek irigyek, és az ő kockázatnélküli gazdagodásukra fókuszáljanak. Pedig nem ők a lényegesek. A vállalkozónak így valóban semmi kockázata sincs, ez igaz. Hozzájut kölcsönpénzhez, ebből megcsinálja a beruházást, melyet ha nem tud működtetni, eladni, értékesíteni, és emiatt nem tudja törleszteni a hitelét, a város a kezességvállalása miatt az teszi meg helyette. (Csak a menet közben mozgó  pénzből kell lecsippentenie, mielőtt csődeljárás indulna.)

Ha már előzetesen mindegyik fél tudja, hogy mire megy ki a játék, nem is olyan projektbe kezdenek, melynek bármiféle piaci racionalitása volna. A hitelhez voltaképp a település szeretne hozzájutni, de mivel ő nem tud, beléptet a folyamatba egy köztes szereplőt. Voltaképp végig a város vezetője irányít, a vállalkozó csak eszköz. Kérdezhetik persze ugyan mi haszna van ebből a városvezetőnek?

Hogy ez csalás, kijátszása a törvényeknek? Mit számít, ha a cél szentesíti az eszközt, és a cél a beruházás maga. A cél az, hogy az emberek azt lássák mindegy miből, és mindegy hogyan, de van fejlődés.

Van azonban egy komolyabb gazdasági probléma. A szabályok nem véletlenül igyekeznek korlátozni a hitelfelvételt, ugyanis a hitelfelvevő sokszor ostoba, és nem érdekli miből fog visszafizetni. Ez nem csak a vállalkozóra vonatkozik – sőt épp rá nem, mert ő nem is menne bele, ha a város nem vállalna fedezetet.

Ez a típusú ostobaság azonban politikai szempontból egyáltalán nem ostobaság, s igen csak megnyújthatja egy polgármester politikai karrierjét, akár 50 évre is. Mindig azok a politikusok lesznek a győztesek, akik fel tudnak avatni egy újabb szökőkutat, át tudnak adni egy újabb létesítményt stb.

Azt ajánljuk tehát olvasóinknak, hogy óvakodjanak az olyan machiavellista politikusoktól, akik saját hatalmuk prolongálása érdekében felelőtlenül gazdálkodnak a közösség erőforrásaival.