Dollárárverés – XXXVII. fejezet – VÉGE

Fusizott város - második részelniveresen

„Az a baj, hogy a gyár nem volt elég kitartó” – nyilatkozta az év végén a helyi lapnak a polgármester, s noha ez „tipikus bagoly mondja verébnek” mondat volt, csak azok nevettek rajta, akik megőrizték a tisztánlátásukat és humorérzéküket. Hát erről a kitartási értelemről szólna az utolsó fejezet, úgy hogy a cím alapján befejezésül ne valami pénzzuhatagra számítson az olvasó. A „dollárárverés” címmel és témával, inkább visszatérnék egy kicsit a tudomány világába, abba, ahol az egész sorozat is kezdődött. Mielőtt azonban elmondanám mit is takar a dollárárverés játék, pár szót a végső kifejletről.

***

Amikor ezeket a sorokat írom, még nagyon friss a győzelem. Pár nappal ezelőtt a polgármester bejelentette a rendkívüli képviselőtestületi ülésen, hogy a gyár elhagyja a városunkat, hogy hiába kért tőlük haladékot decemberig, nem várnak tovább. Ugyan nem kívánnak elmenni Magyarországról, de a következő helyről ők nem beszélgettek. Nem léptek fel kártérítési igénnyel, sőt, mivel ők döntenek a távozás mellett, még valami kompenzációt is fizetnek majd. (Hát ezt a lelépési szerződést is jó volna látni!) Távozásuk okaként – mondta a polgármester – első helyen a lakossági ellenállást, másodikként pedig az engedélyek körüli hiányosságot jelölték meg. (Nos, a gyár hivatalos közleményében a sorrend hangsúlyozottan épp ennek az ellenkezője, de hát ez legyen a polgármester legnagyobb csúsztatása ebben a történetben.)

***

Napjában körülbelül fél tucat hálálkodásba, és köszönetbe szaladok bele, amit természetesen elhárítok, mert nem egyszemélyes teljesítményről van szó. Voltaképp – mivel a történetbe elkésve kapcsolódtunk bele – a küzdelmet el sem kezdhettük volna, ha a környezetvédők már jóval előttünk nem kezdenek tárgyalásba a gyár embereivel, így tehát még az elsőség dicsőségét sem vindikálhatjuk magunknak. A köszönetek egyébként főleg a nőktől jönnek. Részben talán azért, mert az asszonyok könnyebben mondanak köszönetet, mint a férfiak, de részben azért is, mert a nők többsége szkeptikus volt már az elejétől fogva. Férfias gittegyletezésnek érezték a tevékenységünk, gyerekes harciasságnak. S bár drukkoltak, de sosem bíztak a sikerben. Lehetett tehát egy kis bűntudatuk is.

***

Ami a polgármester iránti gondolataimat illette, megint azon meditáltam, kinek és hogy is kéne szólni – nyilván a kezelő orvosának -, hogy most újabb agyvérzésveszélyben van. Úgy véltem egy igen komoly kudarc, valamint továbbra is a munkamániás életvezetés állapota nem fog neki jót tenni. A munkamánia sikerekkel együtt megerősíti az immunrendszert, de kudarcos helyzetben megöl, és úgy véltem sorozatos kudarcok elé néz. Nos, ezekben az aggodalmaimban tévedtem, mert az új kihívások nagyon is a kedvére valók lettek, s lelkileg is gyorsan gyógyult. Tiszteletet érdemlő volt a küzdőképessége.

***

S végül a gyárról néhány szót. Elegáns kivonulásuk némileg bosszantott, mert úgy tűnt, mintha szavatartók volnának, mintha mivel azt mondták, ha nem lesz a támogatás kellő, akkor nem ragaszkodnak a területhez, s emiatt vonultak el. Valójában azonban a mi ellenállásunkat pár fős tiltakozásnak nevezték, és lekezeltek minket. Hasonlóképp a végletekig mentek a kompromisszumnélküliségben, az öndicséretben, a megjátszott értetlenségben, a beteszem a lábamat, aztán átveszem a város kulcsát ügyeskedésben stb.

Több olyan lépcső volt, amikor a kivonulást megtehették volna, s gyakorlatilag az utolsó pillanatig kivártak. Épp a bíróságra, és a minisztériumra nem voltak már kíváncsiak. A minisztériumba úgy mentek, hogy már a mi térségünkből való távozásukat közölték, és a továbbiak felől érdeklődtek. Szóval nem csak a polgármesterünk csökönyös kitartása, de a gyár hosszúra nyújtott és késői távozása miatt is érdemes elmondani a dollárárveréses játékot annak, aki esetleg nem ismeri.

***

Ennek az a lényege, hogy a játékvezető felajánl egy összeget, mondjuk 100 dollárt, amiért licitálni lehet, de a licitálók nem beszélhetnek össze, és a felajánlott összegüket a kalapban kell hagyniuk. Ha valaki felismeri a játék csapdahelyzetét, nem is kezd licitbe. Hamarosan ugyanis néhány ember beleragad a versenybe, és lesznek olyanok is, akik már 100 dollárnál többet ajánlanak, vagyis többet annál, mint amennyit nyerhetnek. Innentől fogva a veszteségeik minimalizálásáért küzdenek a résztvevők. A tanulság az, hogy egy ilyen helyzetből gyorsan ki kell lépni, mert valaki minél tovább marad benne, annál több a vesztesége.

Valójában a multi nem járt el okosan. Nem ismerte fel, hogy dollárárveréses helyzetben van, és ha korábban kiszállt volna, sokkal kevesebb idő és pénzveszteség érte volna.

Hasonló dollárárveréses helyzetbe került a polgármester is. Neki a saját maga érdekében – s nem is csak az egészsége, de a becsülete és dicsősége végett is – azonnal le kellett volna mondania. Ám a 42 év politikai gyakorlatába nem tette ezt soha. A fusizós technika lényege az, hogy az elkövetett hiba kijavítása után jön rá az ember, legközelebb miként kell cselekedni. Ám vannak olyan dolgok, amiben ez a technika nem alkalmazható, és ilyen maga az életművünk. Az ugyanis nem ismételhető meg még egyszer.

 

Vége

 

Megjelent fontosabb cikkek: