Csődkockázat II

Tehetségtelen telekbiznisz-sztorikkal terheli a város költségvetését Pásztor Béla polgármester, és a testület ebben általában partner.  

Három olyan esetre utalunk, amikor valamit a polgármester üzleti értelemben elhibázott. A BD-nek szánt területet még amikor a BD-ről senki sem hallott olcsón adta el, aztán mivel – ki tudja miért? – biztosra vette a BD érkezését nekik előkészítendő drágán vásárolta vissza. Lehet tehát logikus magyarázata a rossz üzleteknek, de ettől ezek még csődbe visznek. Második példa: nem régen egy telek lett áron alul értékesítve, a város közepén a KandH bank fog bérlőként megjelenni itt. A harmadik példa: Csiki-Bege Lajos „kezdő vállalkozó” indíthatja el az Automax Kft vállalkozását szintén egy olyan területen, amelyért bárki más többet adott volna. (ld. pl. a szomszédos telket mennyiért vették meg.)

Az önkormányzat nagyszerűen csődbe lavírozhatja magát, ha olcsón ad el, és drágán vásárol.

A polgármester háromféle kommunikációt alkalmaz ilyenkor, amivel azért kell foglalkoznunk, mert önmagában nem több, mint lufi:

  1. Van, akit meggyőz arról, hogy amit tesz az egy remek üzlet, az élet változik, ma már az a terület értékesebb, vagy ha olcsón adja akkor értéktelenebb. Mindig ahogy épp szükséges, de ez az érvrendszer a legnaivabbaknak szól. (Sajnos néhány belső körébe tartozónak elég ennyi.)
  2. Egy következő szinten az érvek úgy néznek ki, hogy igaz, hogy veszteség termelődött, de a veszteség valójában nem veszteség, mert másfelől a közösség vagyonát gyarapítja, az üzleti partner egyéb szolgáltatásai miatt. Ez az erkölcsi érv híveket toboroz az értelmesebbek közül is, hiszen „kihozza a maximumot”, gondolják, bízhatunk benne.
  3. Egy még vájtfülűbb közeg tisztában van azzal, hogy a polgármester amikor a közösség vagyonával intézi el ellenségeit, és vásárolja meg támogatóit klientúrát épít, de hát mindenki más is klientúrát épít, ezt tehát erkölcsileg nem ítélik el, sőt azt mondják ez egy igazán ügyes ember.. Ráadásul a harmadik típusban sokan vannak, akik kiszolgáltatottjai – pl. függ az önkormányzattól a fizetése – vagy haszonélvezője a rendszernek (épp neki játszanak át valamit pl. volt jegyzőnek 1,2 millió Ft-ot a nyugdíjazása után).

Legutóbb – azon a testületi ülésen, melyen szerettek volna eltávolítani minket, hogy ne kerüljünk információközelbe, 40 milliórét akart megvenni Pásztor Béla egy területet, s arra hivatkozott, hogy ez jó üzlet az önkormányzat számára. Viszont ha holnap eladja ugyanezt a területet 20 millióért, akkor azt mondja, hogy mással is előfordul, hogy kényszerhelyzetbe kerül.

 

 

A történetek rugóra járnak. De miért ilyen a rendszer? – Mert a polgármester egy zseni, mindig kombinál, gyakran előre azért vásárol többért, hogy aztán másnak vonzóbb feltételeket teremtve ajándékozhasson, megint csak cserébe valamiért. S miközben elámulnak a kombináción, a gazdasági ügylet megint minuszban.

A kombinációkból rendre kifelejtődik a pénzügyi egyensúly. (Lehet, hogy túlbecsüljük a polgármestert, és még csak kombináció sincs csak egyszerű kapkodás?) Pedig mindezt fordítva kell csinálni. Olyan kombinációkat kell kitalálni, amelyben nyereség van, ennek kell az elsődleges szempontnak lenni. Vagyis a polgármester, ha nem volna a maga módján zseni, sokkal kevesebb kárt tudna tenni. (Gondoljunk még arra, hogy most nem fűtenek és építkeznek egy általános iskolában, miközben a legnagyobb országos pénzeket osztották szét iskolafelújításra. Városunk zsenije ezt is túlkombinálta.)

Van más forgatókönyv is. Elképzelhető, hogy egy harmadáron átjátszott területért voltaképp másfelől megdolgozott a vállalkozó, de attól még, hogy megdolgozott érte, attól még vagyonfelélés van.

Ezek a jelenségek mind a zseniális ügyeskedési hajlamot, a jó szöveget, de a gazdasági ügyetlenséget bizonyítják. Előbbiekben vannak kételyeink, de mellékes is, az utóbbi viszont tény kérdés. Ez a gazdálkodás hosszú távon csődbe visz.

A tiszaderzsi boltos azt mondta miután a csőd bekövetkezett náluk, „hogy húsz év alatt nem fejlődött annyit a falu, mint a doktor úr vezetése alatt.” S akik szerint a csőd baj – folytatta -, azok csak rosszindulatúak és irigykednek. Lesznek nálunk is majd olyanok, akik egy esetleges csőd bekövetkezte után azt mondják majd, hogy a csőd jó, mert lám mennyit fejlődtünk úgy egyébként? – Lesznek bizony, mert az ember már csak ilyen, akiket most nem érdekelnek a tények, a csőd bekövetkeztekor sem érdekel majd.