Családtörténetek: Kemények és Pásztorok

Családtörténetek: Kemények és Pásztorok

A történet röviden annyi, hogy van egy család, amelyiket a II. világháború után Amerikáig üldöznek, de egy kicsi része (nagymama) itt marad Veresegyházon. A nagymamától (Kemény család) a szerencsés unoka még tud mintákat átvenni, noha ő már az újvilágban érvényesül. Ld. Téglás Zoli családtörténetét  itt. (Forrás: mno)

kemeny

A Kemény család vízimalma (Forrás: mno)

Amerika az ilyen pici identitásokból, és a bevándorlók szorgalmából válik naggyá. A pici identitások alapja a falu, a közösség, a természeti környezet védelme. Mit sem tudna ennek fontosságáról Amerika, amely a természet kifoszthatóságát ismerte csak, és a XIX. században egyre tolta határát a Csendes-óceánig (frontier). A lehetőségeket határtalannak érezték és a kolonizáció során fosztogattak mindent. (Néha máig érezhető ez a mentalitás, de az ellenkezője is: civilizációsan van mit tanulnunk tőlük.)

Ma már tudjuk, hogy a lehetőségeink végesek, különösképp a természeti erőforrások, de a társadalmi lehetőségeink, azok a szövetek is, amelyek összetartanak minket sem korlátlanok.

A kommunista hatalom ezeket a szöveteket is szisztematikusan felszámolta. Nem maradt egy civil vagy vallásos egyesület sem, amely autonómként működhetett volna,  ellenben a hatalom igyekezett lelkiismeret-furdalást terjeszteni azokban, akik nem voltak a “nagy közösség” részesei, mely a propaganda szintjén a szocializmust építette. Ma már tudjuk, hogy csak a diktatúra különböző árnyalatainak megteremtésére voltak a rendszer kiszolgálói képesek. A magántulajdon elvételével, meglévő emberi közösségek leszámolásával, szétverésével indítottak, és aztán a magántulajdon elismerése, és az önszerveződés jogának kivívása buktatta meg őket. Bár ekkor már ők maguk is ennek a magántulajdonnak a haszonélvezői voltak.

Míg az előbbi világ megtestesítője Téglás Zoltán (akinek családtörténete nyilván jóval szövevényesebb, és az mno cikk épp csak bepillantást enged ebbe), addig az utóbbi kommunista világ megtestesítője Veresegyház mai polgármestere, Pásztor Béla. Nem lett belőle gazdag vállalkozó, mint sok ideológiai elvbarátjából, de ettől még bizton állíthatjuk Pásztor Bélák nélkül az előző rezsim nem működött volna.

Ő az, aki eleget téve az elvárásoknak részese volt a helyi közösségek szétverésének, és a szocializmus építésének.

Nem tudjuk mi lesz ennek a két identitásnak a találkozásából, de hogy valamiféle igazságtétel, valamiféle újraértelmezése a történeteknek be fog következni, abban biztosak vagyunk.

Jelen pillanatban Pásztor Béla a hatalom, a helyi kommunikáció birtokosa, amolyan itt maradt Kádár János. Uralja a közvéleményt. Többféle imázs él róla. Pl., hogy ő valamiféle jótevő. Mások szerint Veresegyházt ügyesen felvirágoztató menedzser. Megint mások szerint egy dörzsölt ember, aki azonban a települést szolgálja. Megint mások amolyan Mátyás az igazságos uralkodót látják benne, és így is hajtanak neki fejet. Sokféle pozitív arca van, míg mi egy machiavellistát látunk benne.

Ez a diskurzus tehát át fog alakulni. Lehet, hogy a múlt feltárása során, lehet egyszerűen csak azért, mert Pásztor Béla ereje elfogy, lehet azért, mert itt az ÉVE honlapján – és a közösségi médiában – napvilágot látnak a visszaélések.

 

Kategória Érdekességek