Az oktatási helyzet romlása-javulása

Az oktatási helyzet romlása-javulása

 

Egy közhelyes beszédet, ami azonban tetszetős, néhány diák helyesen dekódol: azt jelenti, hogy megszűnik az iskola függetlensége.

Az oktatási minisztérium aggódik a valóságra helyesen reagáló fiatalok képzésétől. Inkább elméletek biflázását kívánja, gyakorlati, praktikus felkészülés helyett. Egyre több szabályozás jelenik meg, melyeket a falra akasztanak ki: együttműködésről, helyes viselkedésről, nemek közötti viselkedésről, önkéntes szerveződések lehetőségének engedélyeztetési feltételeiről stb. A falat hamarosan beborítják a szabályok.

Kegyetlen elbocsátások történnek. A rendszer új képviselője támadást intéz a számára nem szimpatikus alsó szinten lévő tanárok ellen (személyes bosszú lehetősége), de aztán az iskolaigazgató ellen is, aki átmenetileg menekülni kényszerül. “Mert aki az én módszereimet kritizálni meri – mondja az új felkent – az a minisztériumot kritizálja”. (A központi hatalom kinyújtott keze is személyiség torzulás áldozata, miképp a feje is az egész rendszernek téveszmés.)

A fegyelmezésbe bekerül a fizikai büntetés. A rend addig fokozódik, míg néhányan azt mondják, hogy nem kell nekik az iskola, és fellázadnak.

A média eleinte a minisztérium mellett áll ki, de aztán lassan kiderül, hogy a minisztériumban néhány ember mániákussá vált. Mindaddig nincs is igazi változás, míg 1. az új minisztériumi küldöttet valahogy el nem intézik alulról, 2. amíg a sajtó neki nem támad a központi hatalomnak. Mindkét oldal kell, és amíg a központ nem tér észhez nincs javulás sem, csak bujkálás.

Nem, nem Hoffmann Rózsa minisztersége alatt végbement központosításról írtunk. A történet Harry Potter A Főnix rendje részének tanulsága. Bónuszt ld. itt. (“A roxforti helyzet rosszabb mint hittem” – mondja az új felügyelő. Lehetne ez kulcsmondat minden oktatási témájú hatalmi és központosító arroganciára.)