Az Élni Veresegyházon Egyesület történetéhez

Az Élni Veresegyházon Egyesület történetéhez

Az egyesületünk jelen pillanatban nem tart heti kávéházi rendezvényeket, tagjai nem találkoznak vasárnaponként Zsolt Péter lakásában, és pláne nem terveznek akciókat mint a BD-ügy idején.  Kezdetben olyan tagjai voltak, akik elvonatkoztattak a politikai preferenciáiktól, és képesek voltak együttműködni az SZDSZ szimpátiától a MIÉP és később a Jobbik szimpátiáig bezárólag bárkivel. Olyanok voltunk, mint egy nyugati lokálpatrióta civil szervezet.

A centrumban és az egyesület vezetőségében nem az volt a meggyőződés, hogy a politikai szimpátia magánügy, hanem, hogy a szélsőségek szocializálhatók. Ebben az időben azonban az országban uralkodó hozzáállásnak számított, hogy egyedül elfogadható viselkedés a szélsőségektől való hangos elhatárolódás. Pontosabban a baloldali radikális felfogás volt az, hogy egy nemzeti radikálissal – aki evidensen antiszemita és rasszista is – nem szabad szóba állni, míg a jobboldalnak az volt a vélekedése, hogy a liberálisokat meg kell semmisíteni.

Az ÉVÉ-ről elkezdett néhány tag leválni, sőt, mivel továbbra is veresegyházi érdekeket kívántunk képviselni, és azt gondoltuk, hogy létezik megszelidítési mód, létezi együttélés, létezhet vita a felek közt, ezzel oly mértékben felháborítottunk néhány liberálist, hogy nevükkel ellentétben különböző módon lőtték kilépésük után is ránk nyilaikat.

Sokkal több bosszúságot és kárt okoztak közös ügyeinknek, céljainknak, és a helyi mutyi feltárására irányuló törekvéseinknek, de még annak is, hogy közös képviselőt tudjunk bejuttatni a Pásztor Béla által maga alá gyűrt emberekkel szembe, mint a nemzeti radikálisokkal szimpatizálók.

Még sem ez gyöngítette meg a tagságot, hanem a kifáradás. Egy egyesület épp olyan, mint bármely élő szervezet, megszületik, növekszik, erősödik, gyengül és végül megszűnik vagy átalakul. Az ÉVE folyamatos átalakulásban van. Az élet elsodorja a legfontosabb embereket, de hoz újakat. A tagság névsora cserélődik, és mostanában minimálisra csökkent, ami ugyanakkor nem látszik a facebookján, ahol folyamatosan nő, és hamarosan ünnepelhetjük az 1000. bejelentkezőt.

Szeretnénk ugyanakkor jogi tagsági értelemben is visszaerősödni, ezért igen csak korlátozott mértékben, de új tagok belépését szorgalmazzuk. Reméljük, ez a facebbok-on megismertek közül verbuválódhat.

A feltételek és a filozófiánk változatlan. Nyilván, aki nem képes elfogadni, hogy nem tekintjük ellenségünknek akinek demokráciafelfogása nem olyan fejlett, mint a miénk, hogy mindenkit tudunk partnernek tekinteni, annak nem érdemes nálunk tagfelvételt kérni. Mint ahogy annak sem, aki úgy gondolja nincs szükség az önkormányzat tevékenységének kontrolljára, mert az maga a tökély. S annak sem, aki a havi 1100 Ft-os tagdíjat megfizethetetlennek tartja. A többi szabály benne van az alapító okiratban, de nem sokkal több annál, mint hogy legyünk egymással tisztességesek.

Hogy 2012-ben már volt aki felismerte, hogy az értelmiség önleszalámizgatós hozzáállása olyan kártékony, ami meg fogja gyöngíteni a civil társadalmat, arra találtunk egy Tamás Pál írást az Élet és Irodalomban. A szerző nem láthatta még, hogy ennek a hozzáállásnak épp a szélsőséges pártok és a túlhatalomra szert tett helyi vállalkozók és politikusok lesznek a nyertesei, de hogy létezik egy másik út is, azt világosan kifejtette. A masszív elhatárolódás helyett, a bezárkózó értelmiségi attitűd helyett a német-skandináv módszerű átnevelési kísérletet ajánlja.

Ha valaki nem tudná, az ÉVE pontosan azért működik mind a mai napig, mert megtalálta ezt a küldetését, míg azok, akik amiatt támadtak minket, hogy miért vagyunk olyan nyitottak, mára alig-alig pislákolnak.

Ld. irodalomként: Tamás Pál: Átnevelhetők-e a szélsőségesek http://www.es.hu/tamas_pal;atnevelhetok_a_szelsosegesek;2012-01-25.html

Kategória Egyesületi anyagok