Az Élni Veresegyházon Egyesület történetéhez

Az egyesületünk jelen pillanatban nem tart heti kávéházi rendezvényeket, tagjai nem találkoznak vasárnaponként Zsolt Péter lakásában, és pláne nem terveznek akciókat mint a BD-ügy idején.  Kezdetben olyan tagjai voltak, akik elvonatkoztattak a politikai preferenciáiktól, és képesek voltak együttműködni az SZDSZ szimpátiától a MIÉP és később a Jobbik szimpátiáig bezárólag bárkivel. Olyanok voltunk, mint egy nyugati lokálpatrióta civil szervezet.

A centrumban és az egyesület vezetőségében nem az volt a meggyőződés, hogy a politikai szimpátia magánügy, hanem, hogy a szélsőségek szocializálhatók. Ebben az időben azonban az országban uralkodó hozzáállásnak számított, hogy egyedül elfogadható viselkedés a szélsőségektől való hangos elhatárolódás. Pontosabban a baloldali radikális felfogás volt az, hogy egy nemzeti radikálissal – aki evidensen antiszemita és rasszista is – nem szabad szóba állni, míg a jobboldalnak az volt a vélekedése, hogy a liberálisokat meg kell semmisíteni.

Az ÉVÉ-ről elkezdett néhány tag leválni, sőt, mivel továbbra is veresegyházi érdekeket kívántunk képviselni, és azt gondoltuk, hogy létezik megszelidítési mód, létezi együttélés, létezhet vita a felek közt, ezzel oly mértékben felháborítottunk néhány liberálist, hogy nevükkel ellentétben különböző módon lőtték kilépésük után is ránk nyilaikat.

Sokkal több bosszúságot és kárt okoztak közös ügyeinknek, céljainknak, és a helyi mutyi feltárására irányuló törekvéseinknek, de még annak is, hogy közös képviselőt tudjunk bejuttatni a Pásztor Béla által maga alá gyűrt emberekkel szembe, mint a nemzeti radikálisokkal szimpatizálók.

Még sem ez gyöngítette meg a tagságot, hanem a kifáradás. Egy egyesület épp olyan, mint bármely élő szervezet, megszületik, növekszik, erősödik, gyengül és végül megszűnik vagy átalakul. Az ÉVE folyamatos átalakulásban van. Az élet elsodorja a legfontosabb embereket, de hoz újakat. A tagság névsora cserélődik, és mostanában minimálisra csökkent, ami ugyanakkor nem látszik a facebookján, ahol folyamatosan nő, és hamarosan ünnepelhetjük az 1000. bejelentkezőt.

Szeretnénk ugyanakkor jogi tagsági értelemben is visszaerősödni, ezért igen csak korlátozott mértékben, de új tagok belépését szorgalmazzuk. Reméljük, ez a facebbok-on megismertek közül verbuválódhat.

A feltételek és a filozófiánk változatlan. Nyilván, aki nem képes elfogadni, hogy nem tekintjük ellenségünknek akinek demokráciafelfogása nem olyan fejlett, mint a miénk, hogy mindenkit tudunk partnernek tekinteni, annak nem érdemes nálunk tagfelvételt kérni. Mint ahogy annak sem, aki úgy gondolja nincs szükség az önkormányzat tevékenységének kontrolljára, mert az maga a tökély. S annak sem, aki a havi 1100 Ft-os tagdíjat megfizethetetlennek tartja. A többi szabály benne van az alapító okiratban, de nem sokkal több annál, mint hogy legyünk egymással tisztességesek.

Hogy 2012-ben már volt aki felismerte, hogy az értelmiség önleszalámizgatós hozzáállása olyan kártékony, ami meg fogja gyöngíteni a civil társadalmat, arra találtunk egy Tamás Pál írást az Élet és Irodalomban. A szerző nem láthatta még, hogy ennek a hozzáállásnak épp a szélsőséges pártok és a túlhatalomra szert tett helyi vállalkozók és politikusok lesznek a nyertesei, de hogy létezik egy másik út is, azt világosan kifejtette. A masszív elhatárolódás helyett, a bezárkózó értelmiségi attitűd helyett a német-skandináv módszerű átnevelési kísérletet ajánlja.

Ha valaki nem tudná, az ÉVE pontosan azért működik mind a mai napig, mert megtalálta ezt a küldetését, míg azok, akik amiatt támadtak minket, hogy miért vagyunk olyan nyitottak, mára alig-alig pislákolnak.

Ld. irodalomként: Tamás Pál: Átnevelhetők-e a szélsőségesek http://www.es.hu/tamas_pal;atnevelhetok_a_szelsosegesek;2012-01-25.html